Egy hét Németországban...

Kiss Annamária 1.b osztályos tanuló útibeszámolója

Április 28-án iskolánk, a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium 40 tanulója és 3 tanára felkerekedett Németországba, hogy tanáraink egy előzetes látogatását követően megtegyék az első lépéseket egy új partnerkapcsolat felé vezető úton...

Este 21 órakor mindenki készen állt az indulásra. Azt mondják: "Ha az angyalok útra kelnek, még az ég is mosolyog", - nos, ezúttal úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna... Alvásra nem éppen alkalmas, kényelmetlen üléseinknek köszönhetően az utazás hosszabb volt, mint valaha is gondoltuk volna. Fájdalmainkat mindössze néhány saját magunk által kiválasztott videofilm enyhítette. (Ez volt tanáraink részére az első nagyobb kihívás.) Útközben aztán sorra került még néhány szendvics és egy kis pihenő Speyerben, ahol megnéztük a hajdani császárvárost; a dómot és a császári sírboltot. És még mielőtt kipihenhettük volna a csodálkozás okozta első sokkot, máris a Bece-hegyre igyekvő tömegben találtuk magunkat, hogy az 1. FC Kaiserslautern ( 1. ligás futballcsapat) legjobbjainak szurkolhassunk a Bochum ellen. Az 1. FCK bizonyára hallotta is lelkes kiáltásainkat, hiszen a játék a Vörös Ördögök 3:1-es győzelmével végződött. A hatalmas show egyszerűen lenyűgöző volt és örökre szóló élményt jelentett.

Aztán jött a finis és nemsokára elérkeztünk úti célunkhoz. Már mindenki nagyon izgatott volt. A kedves fogadtatás pedig még az előző este szőtt legszebb álmainkat is túlszárnyalta. Még a vegyes párok is (fiú-lány) nagyon-nagyon elégedettek voltak egymással. Miután megismerkedtünk a német partnerdiákokkal, mindenki "hazament a családjához". Az elkövetkezendő este a hosszú elbeszélések időszaka volt, s az azt követő éjszakán, a boszorkányok éjszakáján, a fiatalok többnyire csak a boszorkányokkal voltak elfoglalva. És mi is buzgón bekapcsolódtunk a boszorkánykodásba, s tréfából a fél várost bekentük ketchuppal és körbetekertük WC- papírral. Mindenki örült és nevetett, kivéve a két buszsofőrünket, amikor megpillantották az "Ikarus"-ukat. Eltartott egy kis ideig, míg mindent megértettek.

Hétfőn aztán a régi egyetemi várost, Heidelberget "kellett" felfedeznünk. A várkastély, a város legjelentősebb látnivalója, egy kis hegyen magaslik. A 17. század végén zajlott örökösödési háborúban a franciák lerombolták és felgyújtották, azóta áll itt így ez a festői rom. A várkastély pincéjében található a világ legnagyobb fából készült hordója. (A következő oldalon látható egy, a kastély előtt rólunk készült kép.) Hajókirándulás zárta a napot a Neckar folyón...

A kedd tanítási nap volt - számunkra is! Az igazgató úr hivatalos köszöntője után mindenki részt vett a rendes tanítási órákon. Minden nagyon érdekes volt a számunkra. Mégis talán a matek óra tetszett a legjobban, ahol a tanár még egy német dalt is elénekelt a tiszteletünkre. Nálunk a tanárok nem dalolnak a matematika órákon. Kár!

Szerdán a német partnerdiákokkal együtt Bad Kreuznachba és Bad Münsterbe kirándultunk. A Rheingrafenstein szikla megmászása, a vízibiciklizés egy kis tavon, a szalina-völgyi séta ismét megszabadított bennünket néhány újonnan felszedett fölösleges kilónktól. Bad Kreuznachban, a Nahe folyó mentén elterülő borvidék fővárosában megcsodálhattuk a Nahe-hidat és a hídoszlopokra épített középkori lakóházakat. Aztán szabadon választott csatangolás következett a városban - a la carte.

Csütörtökön Rockenhausenben egy kis városi sétát követően megtekintettük a Keiper Recaro cég repülőgép- és személygépkocsiülés-gyártó üzemét. A sétát az üzemi étkezdében elfogyasztott bőséges ebéddel fejeztük be. Nekünk mindenesetre ez a "munkafolyamat" tetszett a legjobban... Délután még városnézés szerepelt a programban, melynek során megtekintettük a helytörténeti múzeumot és az óramúzeumot is, Európa egyik legnagyobb nap- és toronyóra-múzeumát.

Pénteken utolsó utunk Frankfurtba, az ősi birodalmi és császárvárosba vezetett. A program Európa legnagyobb repülőterének a megtekintésével kezdődött. A legújabb repülőgép-óriásokat csodálva nem volt könnyű megküzdeni a felszállópálya közelében a sugárhajtású hajtóművek fülsiketítő zajával. Frankfurtban percenként szállnak fel vagy le a repülőgépek. Kétórás városnézésünk során láthattuk "a legnagyobb német költő", Johann Wolfgang Goethe szülőházát is. Estefelé már mindnyájan meglehetősen fáradtak voltunk. Ez a felejthetetlen nap egyben németországi tartózkodásunk végét is jelentette. Este várt még ránk otthon a pakolás, és másnap reggel a búcsú. Néhány könny gördült le az arcokon, s lágy mosoly játszadozott az ajkakon: már nincs messze az augusztus végi zalaegerszegi viszontlátás. Geminn tanárnő, németországi őrzőangyalunk, készített még egy képet rólunk, aztán elérkezett az indulás ideje... Egyetlen vigaszunk kényelmetlen üléseinkben a nemsokára esedékes müncheni megálló volt, ahol megnéztük Bajorország fővárosának néhány nevezetességét; olyanokat, mint például a Mária-tér, a Városháza, a Miasszonyunk temploma, az Olimpiai Stadion és a Nymphenburg kastély. Miután utolsó maradék márkánkat is elköltöttük, már "mindenki vágyakozott az ülésébe". Aztán újra kezdődött minden elölről; indulás, filmek, számtalan álmatlanul töltött óra és végül: pontosan reggel 6 órakor - az első ölelések és ujjongás..., "Újra itthon...", új barátokkal és számtalan szép élménnyel az útibatyuban... Ezt a hetet aligha fogja közülünk bárki is egykönnyen elfelejteni. És ez még csak a kezdet volt...