Kölcsönkenyér visszajár...
...persze aki nem szereti a zsemlegombócot, a radlert és a gótikát, az ne buszozzon mindenáron ezer kilométert. De a kölcsönkenyér mindenképpen visszajár..., tartja legalábbis a közmondás; zsemlegombócért dödölle, a radlerért szabolcsi almalé (ez utóbbi a cenzúra megtévesztésére kiötlött fantázianév), s miután a törökök nem csípték a magyar gótikát, adtunk cserébe egy kosár „üppig” barokkot...
Szeptember 13-án vidám nap köszöntött a Zrínyi Gimnázium 40 tanulójára, akik májusban a németországi Rockenhausenbe látogattak. Ezúttal német barátaink jöttek Zalaegerszegre.
Nagy, izgalomteli várakozás előzte meg autóbuszuk érkezését, s alighogy leszálltak, máris az esti programok szervezésébe fogtunk. Az első két nap ugyanis családi programmal indult. Ez segített picit összerázódnunk. Ki McDonald’s- be, ki pizzériába, ki pedig diszkóba készült, a lényeg, hogy a vendégeink is megtapasztalhassák, hogy ez nálunk hogy szokás. De hát volt mit törlesztenünk...
Hétfőn fáradtan, ám egy boldog hétvégével a hátunk mögött, amúgy „koedukálva”, együtt kezdtük az iskolát. Lehet, hogy a szombat-vasárnap szórakoztatóbb volt? A német gyerekeknek mindenesetre velünk ellentétben hatalmas szerencséjük volt, csak az első két órát kellett végigülniük. A Falumúzeumba és a városba ruccantak, s persze a polgármesteri vizit sem maradhatott el. Estére ismét közös programot terveztünk, biliárdozni indultunk, végkifejletként pedig apró klikkekben a város legkülönbözőbb pontjain kötöttünk ki. Ennek ellenére szuper este volt.
Kedden a barátaink csak úgy pur, értsd: nélkülünk, Székesfehérvárra utaztak, ahol este az Alba Regia táncegyüttestől tanulhattak magyar táncokat. Ahogy mondták, nagyszerű volt. Az ott készült fotók tanúsága szerint a mi tanárainkat sem kell félteni, ha egy kis táncról van szó. A Székesherérváron töltött éjszaka után Budapest utcáival és műemlékeivel ismerkedtek. Talán az előbbi aratott nagyobb sikert ínycsiklandó és pénztárcabizsergető kínálatával. Éjfélkor mindenestre mindenki örült a frissen vetett ágynak és a tiszta vidéki levegőnek.
Csütörtökön kisebb körutazás következett a „magyar tenger” körül, majd a kedvencünk, esti szabadprogram, biliárd fél tízkor, Böll után szabadon. A pénteki elmosott Zrínyi túra okozta gyógyíthatatlan sebeket szombathelyi bevásárlókörút enyhítette, amit az egervári várban elköltött búcsúvacsora és tánc koronázott meg.
Szombaton még együtt voltunk, jót buliztunk, ... vasárnap reggel hét órakor pedig...
Mindenki hatalmas csomagokkal érkezett a sportcsarnok parkolójába. Címcsere, búcsúpuszik, integetések és ... viszlát, talán jövőre?
Igazán szép tíz napot tölthettünk együtt. Remélem, ők is így gondolják, s májusban újra találkozhatunk Rockenhausenben. Addig is minden jót!
Zumbok Gabriella 3.b