Zrínyis diákok immár harmadszor a németországi Pfalz tartományban

Az idén már harmadik alkalommal látogattak zrínyis diákok a németországi Pfalz tartományba. Négy siekeres évre tekint vissza a rockenhauseni Reáliskola és a Zrínyi Miklós Gimnázium között kialakult és a kölcsönösség elvén nyugvó partnerkapcsolat. A közös projekt keretében évente 40-40 diáknak és három kísérőnek nyílik lehetősége, hogy közvetlen módon is megtapasztalhassa egy másik ország és nép mindennapjait. 1997. június 5-15. között a magyarok beutazták az Allgäui Alpokat, valamint Pfalz tartomány északi részét, melynek során még a franciaországi strassburgi Európa-Parlament megtekintésére is lehetőségük nyílt.

A tíznapos utazás kis allgäui (Bajorország) kitérővel indult. Bajor családok láttak minket vendégül a festői kisvárosban, Sonthofenben, és gondoskodtak számunkra kedélyes otthoni melegről. Új állomáshelyünkről kiindulva felejthetelen kirándulásokat tettünk a környéken, melyek csúcspontja vitathatatlanul a neuschwansteini álomkastély volt. A pompás királyi várkastélyt a közélettől menekülő II. Lajos bajor király építtette első kormányzati kudarcait követően a XIX. század második felében. Hasonló csodálattal adóztunk az oberstdorfi sírepülősánc irdatlan méreteinek, számos világkupa és rekord színhelyének, valamint a Breitach-patak által vájt szurdok gyönyörű szikláinak és vízeséseinek. Nem volt könnyű búcsút venni a részben még június elején is fehér csúcsoktól és barátságos vendéglátóinktól. Örökre szívünkbe zártuk őket.

Örömmel vártuk a találkozást új rockenhauseni családjainkkal, de közeledtünkkel párhuzamosan izgalmunk is egyre nőtt. Néhány tapasztalt „öreg róka” ismét korábbi vendéglátóit boldogíthatta, de a többség új szülőket kapott. Néz tanár úr emlékül még gyorsan lefilmezte, hogyan gördül be autóbuszunk az iskola buszmegállójába, s ekkor kitört az ujjongás..., végre új otthonunkban vagyunk! Valamennyiünk hamarosan új apukára és anyukára lelt, de újdonsült testvéreink is nagyon kedveseknek bizonyultak. „Minden jó, ha vége jó!”- tartja a mondás, és mi mindannyian nagyon meg voltunk elégedve kényelmes ágyunkkal és a tiszteletünkre készített ínyenc falatokkal, s fáradtság ide vagy oda, éjszakába nyúló társalgás indult. Másnap családi program szaporította élményeinket, és így hétfőn mindenkinek bőven akadt miről beszámolnia. Aztán német partnereinkkel tarthattunk néhány órarendi órára; méghogy tarthattunk (?), muszály volt. Némelyeknek szerencséjük volt, egy laza tornaórát fogtak ki, mások a matekon szenvedtek. Mindenestre minden nagyon tanulságos volt. Az igazgató úr üdvözlő szavait városnézés követte. A helytörténeti múzeum, a toronyóramúzeum és Ellroth tanárnő hozzáértő magyarázatai voltak segítségünkre a helyes kis városka történetének alaposabb megismerésében.

Kedden Speyerbe utaztunk, ahol ellátogathattunk többek között egy IMAX-moziba. A világ egyik legnagyobb filmszínházának 20x26 méteres mozivászna pontosan akkora, mint egy ötemeletes ház. A 22.000 watt teljesítményű hangosító berendezés lenyűgöző élmény volt. Mozi után megnéztük a közlekedési múzeumot, ahol a fiúk fantáziáját főként egy tűzpiros Ferrari 40- es és egy hamisítatlan katonai tengeralattjáró hozta izgalomba. A városban megtekintettük Németország legnagyobb román stílusban épült dómját, ahol a korai középkorban az első Habsburgokat végső nyugalomra helyezték. Mindenki számára nagyon szép nap volt.

Szerdán Németország legrégibb városa, a Mosel folyó partján fekvő Trier szerepelt a programban. Mindmáig fennmaradt római kori építményei; az amfitátrum, a Porta Nigra, a fürdő, a Bazilika, valamint a korai középkorban épült román dóm, ahol Jézus egykori ruháját is őrzik, nem hagytak semmi kétséget afelől, hogy a Nyugat-Római Birodalom hajdani császári székhelye, az egykor Alpoktól északra fekvő legnagyobb város még ma is megér egy utat.

A csütörtök sem ígérkezett kevésbé érdekesnek. A szokásos bőséges úticsomaggal ellátva, ezúttal útlevelünket is magunkkal vittünk, hiszen következő úticélunk a franciaországi Strassburg volt. Mi mindenestre a legycsekélyebb mértékben sem érzékeltük a határt, hiszen az EU- n belül jóformán semmilyen ellenőrzés sincs. Ellátogattunk az Európai Unió országaiból delegált parlamenti képviselőknek otthont nyújtó Európa-Parlamentbe. Sőt, még egy parlamenti vitát is láthattunk a nagyteremben. Sokan feltettük magunknak a kérdést, vajon Magyarország csatlakozhat- e valamikor az egyesült Európához? Most már kicsit jobban bízunk benne, hiszen ezen a napon nagyon megígérték nekünk. Az óváros és a székesegyház megtekintése méltó keretbe foglalta a napot. A strassburgi székesegyház (Notre Dame) Észak-Európa legcsodálatosabb gótikus építményeinek egyike, és minden szempontból állja a legszebb fancia és német székesegyházakkal történő összehasonlítást. Grandiózus méretei uralják Strassburg egykori belvárosának utcaképét. A festői favázas falú házak lépten nyomon Strassburg virágzó évszázadainak gazdagságára és európai jelentőségére emlékeztettek.

Pénteken sportnap volt, megmásztuk a Rheingrafenstein (‘rajnai grófok köve’) nevű sziklát és megnéztük a gyógyfürdőiről híres Bad Kreuznach nevű kisvárost. Délután egy igazi amerikai katonai bázisra mentünk tekézni, azaz bowlingozni. A teljesen automata bowlingpályán hölgyeink gyakorta nagyobb szerencsével és talán jobb érzékkel is próbálkoztak, mint az urak, egy biztos, mindenki pompásan szórakozott, és senki sem akart haza menni... Rockenhausenben még volt egy közös búcsúvacsora, amit este tízig tartó diszkó követett az iskola aulájában. Végül mindenki fáradtan roskadt az ágyba. A hosszú visszaúton várt még ránk egy müncheni városnézés, beleértve az olimpiai létesítményeket, valamint egy kis óvárosi sétát is.

Vasárnap reggel eljött a búcsúzkodás ideje. Egy-egy könnycsepp arról tanúskodott, hogy nem is olyan nehéz új barátokra lelni, s milyen lázasan lehet az őszt várni, amikor talán majd újra egymásra találhatunk. Bizonyára, hiszen barátaink szeptember közepén Zalaegerszegre látogatnak. Reméljük, ők sem érzik majd rosszabbul magukat Magyarországon, mint ahogy azt mi tettük a szép Pfalzban. De addig is mindenkinek még jó szünetet és kellemes nyarat...

Lőrincz István

A csere támogatói voltak:

„Zrínyi Miklós Gimnáziumért” Alapítvány

Zalaegerszeg Város Polgármesteri Hivatala

ZALAVOLÁN RT.