Utazás az ismeretlenbe

(Az 1998-as németországi csereakció emlékképei)

1998. június 14-én kora reggel egy zrínyis diákokkal teli autóbusz indult útnak Zalaegerszegről Rockenhausen irányába, ugyanis ebben a bájos észak-pfalzi német kisvárosban található a testvériskolánk. Este 10 óra körül értük el végre úticélunkat, s noha a buszban nem csekély szorongás vett erőt rajtunk, azért csillogó szemekkel tekintettünk a vadonatúj „nevelőszüleinkkel” és „cseretestvéreinkkel” való találkozás elébe. Egyesek számára igencsak jól alakult a partnerbeosztás, és vegyespárost alakíthattak. A bemutatkozást a német konyhaművészet első próbatétele követte. Berendezkedtünk, s ezután immár mindenki higgadtan térhetett nyugovóra.

Az új nappal nem csak új hét, hanem számtalan új élmény is várt ránk. Elsőként a Rockenhauseni Reáliskolába látogattunk el, ahol cserepartnereink társaságában belekóstolhattunk az hamisítatlan német oktatás forgatagába. A nap folytatásaként az iskola igazgatója köszöntött minket. Az üdvözlés után egy kis városnéző sétát tettünk, majd busszal „megmásztuk” a környék legmagasabb pontjának számító Donnersberget. Ezzel a kis túrával végződött hétfői közös programunk. Útjaink elváltak, s ezután mindenki „saját családjával” töltötte a délutánt.

Kedden már sokkal mozgalmasabb program várt ránk. Rövid buszozás után elértünk első állomáshelyünkre, Bad Kreuznachba, ahol egy kis komppal kalandosan átkeltünk a másik partra, hogy fáradságos munkával felküzdhessük magunkat a Rheingrafenstein nevű sziklára. Délután bepillantást nyerhettünk Németország régi arculatába, megnéztük a Bad Sobernheim közelében található Rajna-pfalzi Falumúzeumot; régi lakóházakat, egy iskolát, szerszámokat, sőt még játékokra is bukkantunk.

A szerdát a ludwigshafeni BASF gyárnak szenteltük. Az egész napot a gyár területén töltöttük, s a látványtól teljesen kimerülten tértünk haza. Az üzemlátogatás azonban egy igen fontos tanulsággal is szolgált számunkra: mégpedig hogy az ipari termelésnek nem feltétlen velejárója kell hogy legyen a környezetszennyezés. Van ennek más - jóllehet költségesebb és felelősségteljesebb - módja is.

Másnap reggel a szokásos időben, 8 órakor indultunk Bacharachba, ahol hajóra szálltunk. Két órás út állt előttünk a Rajnán. A táj csodaszép volt. Libegővel felmentünk a Niederwald emlékműhöz. A Rajna völgyének felejthetetlen látképe tárult fel szemeink előtt. Ezen a napon meglehetősen későn érkeztünk vissza Rockenhausenbe, a szülők este 8 órára jöttek értünk a reáliskola elé.

A péntek mindenki számára nagyon fontos nap volt, mivel a híres hasslochi Holiday Park (vidámpark) szerepelt a programban. Számtalan lélegzetelállító élményben volt részünk; volt aki rögtön a szabadesés élményével sokkolta magát, hogy aztán a saját tengelye körül is megpördülő hullámvasúton vagy a gyorsvizű hegyi patak hullámai közt imbolygó lélekvesztőben pihenhesse ki az elszenvedett megpróbáltatásokat. Mások barátságosan ringó körhintákon élték ki kalandvágyukat. Itt nem csak mi diákok szórakoztunk remekül, tanáraink is lelkesen fáradoztak azért, hogy tanúságot szolgáltassanak bátorságukról. Kicsit szomorúan indultunk vissza Rockenhausenbe.

A hétvégét családi körben töltöttük. A hőség miatt sokan strandra igyekeztek, míg mások egyéni programokat szerveztek. Ebben a két napban mindenki bőven kipihenhette magát, s újult erővel nézhetett a fárasztó, ám érdekesnek ígérkező hétfő elébe. Idar Obersteinben megtekintettük Európa egyetlen látogatható drágakőbányáját, amit közös ebéd követett, majd délután még a drágakőcsiszolás fortélyaival is megismerkedhettünk. Az érdekes látnivalók (drágakőmúzeum és sziklatemplom) után újra családjainkkal töltöttük az estét. A kölcsönös címcsere után kicsit szomorkásan tértünk nyugovóra, hiszen a másnap már a búcsúzásé volt. Gyorsan eljárt az idő felettünk...

Másnap reggel 7 órára terveztük a hazaindulást. Útközben azonban még sok minden várt ránk. Megnéztük a speyeri dómot, a hajdani Salier császárok sírhelyét. Utolsó állomásunkon, Münchenben pedig a városnézést követően még mindenki sikeresen és bőségesen bevásárolhatott. Ezzel az élménydús nappal zárult a németországi csereprogram. A hátralevő utat éjszaka kellett megtennünk. Minél közelebb kerültünk Zalaegerszeghez, annál jobb lett a hangulat. A rengeteg németországi élményt a jól megérdemelt itthoni pihenés váltotta fel, hiszen nálunk már megkezdődött a nyári iskolai szünet. Köszönünk mindent Rockenhausen, köszönünk mindent Németország, és viszlát ősszel Zalaegerszegen!

És Ti, akik most itthon maradtatok, reméljük jövőre Ti is eljöttök, érdemes! Sziasztok!

És akik az utókornak mindezt feljegyezték: Korcsmáros Adél és Németh Judit