Könyv-tár
(Sz)árnyak a Léthe felett
A könyv megvásárolható:
Keresztury Dezső Könyvesbolt - (Centrum Áruház) Zalaegerszeg, Kovács Károly tér 5.
Írók Boltja - Budapest, Andrássy út 45.
BTK-TTK Jegyzetbolt - Pécs, Ifjúság u. 6.
Bagolyfészek Könyvesbolt és Antikvárium - Pécs, Ferencesek u. 36.
Fiatal Írók Szövetsége - 1397 Budapest, Pf. 546. • Tel./fax: (1) 321-4625 • info@irok.hu
Nálam személyesen illetve a bajnika@gmail.com-on
Méltatások:
Hölgyeim és uraim, így kezdhetném, és aztán jönne egy pár közhely a posztmodernről, meg erről a mi költőietlen korunkról. Így kéne. Hogy ugye aki költő, az eleve ár ellenében. Mert aki költőnek állt, az már Csokonai szerint bolond volt, Kosztolányi idején prózára szerelte a verset, ma meg egyenesen áttér a prózára, regényt ír vagy forgatókönyvet. És a nagy közös mítoszoknak is vége, nincs centrum, minden egész eltörött. De itt vannak ezek a szövegek, keserűek, viccesek, absztraktak, reflektáltak, és hipertextuálisak is nagyon, ahogy kell. És mégis ott van valaki közöttük, mögöttük, mint egy pók a hálójában, naná, ott van a centrumban egy elme, lírai ő, aki beszél hozzánk az álarcokon és fintorokon át. Paradox mutatvány: a közelség teszi lírává, a távolítás elviselhetővé. Akkor tehát: Hölgyeim és uraim, Bajnóczy Zoltán (hatásszünet) ... költő!
Kappanyos András (irodalomtörténész, műfordító)
Derékba tört gond-
olatokkal, a csönd felé gravitáló versnyelv(ekk)el találkozom, melyekhez lábujjhegyen és -völgyön közelítek, miközben Bajnóczy Zoltán kiadás előtt álló Ahogy című verseskötetét olvasgatom. A letagadhatatlan bölcsészkari képzés nyomai mellett, melyek számos versében a kifigurázás különféle játékos formáiban kapnak hangot, a költői pályakezdés nyitottsága és útkeresése mutatkozik meg költeményeiben. A sokféle hang és forma kipróbálása, a szavak és a gondolat közti féregjáratok rögös, de élményekkel teli útja a forrongás közbeni, ám a kiforrottság előtti költői nyelvezetet demonstrálja. A költőelődök imitálása (némi Pilinszky, csipetnyi Oravecz, Parti Nagy Lajos, Orbán János Dénes) mellett a kortárs dalszövegírók (Bródy, Cseh Tamás, Kiss Tibor, Lovasi András) jellegzetes sorainak kifordítása, átírása ezen elsajátító gyakorlatokat jelzik. De már ez utóbbiaknál jelzésszerű, hogy Bajnóczy a költészetet nemcsak a hagyományos lineáris versre szűkíti le, hiszen dalszöveg-versei mellé kitehetnénk az ad notam-ot, ami a hangzó költészet létjogosultságát igazolja, másrészt nagy számban találunk kötetében vizuális költészettel kísérletező műveket is (önarckép papírból, a marionett), amelyek még az olyan rövid formákban is, mint a koanok, a verbális tartományból a mediális közlés (nem egy esetben az elhallhatás, a csönd (találkozás, monológ, gondolat, a cenzúra emlékére)) kiemelt szerepe felé terjesztik ki a költői tevékenységet.
Bajnóczy töri a magyar nyelvet – derékba, ha kell (lásd példának 2005. 03.22 című versét), a szavak anatómiáján keresztül a kimondás, az artikuláció, a megfogalmazás mechanizmusa, létre jövése izgatja. Halmozások, ismétlések, gondolatritmusok, blődlik, talált szótárgyak tisztítása, partitúrák, törmelékek révén képzi meg talált – sajáttá lényegülő – nyelvét. Kicsit kukázik, kicsit költ. A nyelv szemétdombján még nem ő az úr, viszont a vak tyúkkal ellentétben szemmel láthatóan tudatosan kapirgál. Az arany félkrajcár már a birtokában van, a jövő dönti el, mit kezd vele.
Rácz I. Péter (kritikus, a Litera főszerkesztője)
Bajnóczy Zoltán: (Sz)árnyak a Léthe felett
Bajnóczy Zoltán verseskötete alaposan átgondolt, professzionálisan megszerkesztett egyszersmind - a szó pozitív értelmében - ösztönös munka. A kötet izgalmas formai sokszínűsége is e kettősségből ered, az őszinte, önelemző, gyakran a prózaversek irányába mutató szövegek érdekesen, ám szigorú koncepcióba rendezetten váltakoznak a kitűnő formaérzékről tanúskodó paródiákkal, illetve az olykor leheletfinom, olykor pedig megdöbbentően lecsupaszított, egyszerű egy- és kétsorosokkal. A kötet legjelentősebb erénye az ízléses visszafogottság: komoly szövegei sosem válnak üres komolykodássá, humora harsány jópofáskodássá. Bajnóczy lírája humoros, érzékeny és elgondolkodtató. A szövegekben tematizált problémák kiindulópontja jellemzően nyelvi, nyelvfilozófiai természetű, és e tekintetben Bajnóczy szövegei figyelemre méltó kérdezési-, illetve dialógus-potenciált képesek felmutatni. Rendkívül izgalmas a különböző kulturális regiszterek egymásba játszása is: az egyes szövegek pretextusai épp úgy fellelhetők a későmodern magyar irodalmának klasszikusai, kortárs popszövegek, bizonyos sci-fi, cyberpunk elemek, vagy éppen ómagyar nyelvemlékek.
Ez a regiszterkeveredés végső soron egy az egész kötet gerincét adó, maszk-, és szerepjátékká áll össze. A kötet végső tétje – a szubjektum folyamatos rejtőzködése, az a szándék, hogy mindenféle rögzítettség elől kitérjen, majd újabb és újabb referenciákat találjon – roppant izgalmassá, egyszersmind szórakoztatóvá is teszi Bajnóczy Zoltán kötetét.
Mészáros Márton (Ph.D. hallgató, a FISZ Könyvek sorozatszerkesztője)