1803. október 17-én Söjtörön született. Apja - mivel
anyja belehalt a szülésbe - Zalatárnokra, rokonokhoz adta.
Csak 1808-ban került vissza már Kehidára, ahol nővére, Klára,
és bátyja, Antal, nevelte. Iskoláit Keszthelyen, Pápán és
Nagykanizsán végezte. Győrben jogot tanult, Pesti
joggyakorlata után Zalában vállalt hivatalt; tiszteletbeli alügyész,
az árvaszék jegyzője, majd táblabíró lett. Mindezekért pénzt
nem fogadott el. 1833-ban bátyja helyébe lépett, mint zalai követ.
Pozsonyban ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel és Wesselényivel.
Hamarosan a liberális ellenzék vezére lett. Célja a szabadságjogok
kiterjesztése volt. "A szabadság másokkal megosztva nem
fogy, sőt erősödik, és annál biztosabban áll, minél többen
lehetnek részesei" - mondta. A "lépésenkénti haladás"
híve volt. Az 1839/40-es országgyűlésen elérte a politikai
foglyok szabadon bocsátását. Meggyőződése volt "ha föl
nem szólal a nemzet, midőn törvényei sértetnek... hallgatása
annyi, mintha helyben hagyná a történteket".
Az új büntetőtörvénykönyv kidolgozásában is szerepet vállalt.
Az 1843/44-es országgyűlésre nem vállalta el a követi tisztséget,
mivel megyéjében a háziadó fizetése ellen háborgó
kisnemesek véres összecsapást provokáltak. A Zalában szerveződő
Védegyleti mozgalmat támogatta. 1847-ben a megalakuló Ellenzéki
Párt vezető alakja lett, a program, az Ellenzéki Nyilatkozat
szerkesztése Kossuth Lajos mellett részben az ő műve.
Az 1847/48-as országgyűlésen sem vállalt követséget, de az
1848 márciusi események álláspontja megváltoztatására kényszerítették.
Az országgyűlés tagjai hívták, megyéje egyik követe, Csuzy
Pál lemondott követi tisztéről Deák javára.
1848-as áprilisi törvények megalkotása döntően az ő munkájának
köszönhető. Batthyány Lajos felkérésére kormányzati
tisztséget vállalt az első felelős magyar minisztériumban,
ahol az igazságügy miniszteri tárcát töltötte be.
1848 nyarán a zalaszentgróti kerület követnek választotta az
első népképviseleti országgyűlésre. Augusztus végén
lemondott miniszteri tisztségéről. 1848 december végén tagja
volt annak a küldöttségnek, amelyet az országgyűlés
Windischgraetzhez küldött. A feltétlen megadást követelő
katonai parancsnok egyes források szerint a küldöttséget átmenetileg
le is tartóztatta. Deák Ferenc szabadulása után nem követte
a Debrecenbe áttelepülő kormányt, (OHB- t), hanem
visszavonult kehidai birokára.
A szabadságharc leverése után Deákot is vizsgálat alá
vetették, de mivel nem vett részt a Habsburg-ház trónfosztását
kimondó 1849. április 14-i országgyűlésen, büntetésben nem
részesült.
Az 1850-es években a neoabszolutista Bach-rendszer idején érte
Schmerling birodalmi miniszter felkérése, melyet visszautasított
"a közelmúlt idők szomorú eseményei után, s olyan
viszonyok között, melyek még ma is fölállnak, lehetetlen számomra,
hogy a közügyekben tevékenyen részt vállaljak".
1854-ben birtokait eladta és Pestre költözött. "A tűrés
is tevés" hangoztatta, példát szolgáltatva a passzív
ellenállásra.
1859-ben megbukott a Bach-rendszer. Ferenc József engedményekre
kényszerült: 1860-as októberi diploma és 1861-es februári pátens.
De az 1861-es magyar országgyűlés tagjai "ragaszkodtak a
48-hoz". Deák Ferenc feliratban fogalmazta meg a nemzet igényeit.
"ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak
az alkotmányos szabadságot" írta javaslatában.
1860-as évek közepére megértek a feltételek a megegyezésre.
Deák Ferenc 1865. április 16-án tette közzé a Pesti Naplóban
híres Húsvéti cikkét, melyben kifejtette, hogy a birodalom érdekei
és a magyar alkotmány összeegyeztethetők, a közös ügyek: kül-,
had- és pénzügy lehetőségét vetette fel.
Ezek képezték a kiegyezési tárgyalások alapját. Ezen csak
gyorsított az 1866-os porosz -osztrák háború, melynek eredményeként
a német egyesítést a poroszok hajtották végre.
Az 1867-es kiegyezés eredményeképpen létrejött az Osztrák -
Magyar Monarchia, Ferenc József osztrák császár és magyar
király lett (1867. jún. 8.).
Deák Ferenc nem vállalt tisztséget az új kormányban, az ő
tanácsára nevezték ki gr. Andrássy Gyulát miniszterelnökké.
Deák inspirálására történt meg a horvát - magyar kiegyezés
1868-ban. A dualista polgári Magyarország első törvényeinek
kidolgozásában még aktívan részt vett. Utolsó parlamenti
felszólalása a vallási egyenjogúság kérdésében hangzott
el.
A "haza bölcse" azok közé a politikusok közé
tartozott, akinek jelszava a "becsület és kötelesség"
volt.
Iskolánk 1923 és 1950 között viselte a nevét "Zalaegerszegi
Állami Deák Ferenc Főgimnázium"-ként.
A volt névadó iránti tisztelet arra kötelezi az utódokat,
hogy szellemiségét ápoljuk. Ehhez nyújthat segítséget a mai
diákoknak - intézményünk könyvtárában található - a korról
és Deák Ferencről szóló szakirodalom.
Vajda Lászlóné
