In memoriam Keresztury Dezső

Nagy halottjától búcsúzik a Zrínyi Miklós Gimnázium. Meghalt Keresztury Dezső (1904. szeptember 6. - 1996. április 30.) irodalomtörténész, költő, esztéta, irodalomtudós. Gazdag élete állandó kihívásokra késztette. A XX. század szellemi változásainak élő tanúja, kis híján személyes kapcsolatba került mindenkivel a kortárs magyar irodalomban. Európai műveltségű és kitekintésű tanár volt. Szellemiségét a Nyugat c. folyóirat két meghatározó személyisége formálta: Babits Mihály és Kosztolányi Dezső. Szellemujjuk tetten érhető életművében. Az irodalmárt a sors nehéz méltóságokkal is megtisztelte, a II. világháború után művelődési miniszter. Feladatának nem a meglévő oktatási rendszer szétzúzását tartotta, hanem a régi magyar (Eötvös - Trefort - Klebesberg kialakította) iskolarendszer demokratikus fejlesztését.

Az Eötvös - kollégium igazgatójaként a tehetségek gondozását vállalta. A miniszterségről lemondott, igazgatóságát megszüntették.

Visszaemlékező versében így látja pályáját:

A tudomány területén tevékenykedve valóban értékeket mentett olyan történelmi korokban, mikor a politika lépett a művészi értékek helyébe. Irodalmi tanulmányköteteiben méltón mutatta be Zrínyi Miklós, Arany János, Babits Mihály irodalmi örökségét. Arany Jánosról írt tanulmánykötetei a középiskolai irodalomtanítás alapvető monográfiájának számítanak. ("S mi vagyok én..." és "Csak hangköre más")

A kései Arany alakját hasonlóan érezte saját sorsával, a "kötelességüket remény nélkül is teljesítő" értelmiségi alkotóéhoz.

A kötelességvállalás erkölcsi ethosza irányította figyelmét Zrínyi Miklósra is. A Zrínyiásszal, irodalmunk jelentős barokk eposzával már Arany János is behatóan foglalkozott Zrínyi és Tasso című tanulmányában. Keresztury Dezső drámát írt (Nehéz méltóság) Zrínyiről, a kiváló államfiról.

Értékmentő szándékkal vette elő Madách Mózes című drámáját, s átdolgozásával került színpadra az addig előadatlan darab.

A tudós költő az igaz értékek felmutatásának szándékával állította össze a Magyar irodalom képeskönyve és a Híres magyar könyvtárak című rendszerező köteteit.

A sokat megélt bölcs magatarások soha nem sodorta szélsőségek felé. Ezért is fordultak hozzá sokan jó tanácsért, s ő így üzent:

Keresztury Dezső igazi tanárként mindig tanított. A vele készített utolsó tv-riport, a már súlyos betegségben lábadozó irodalmárt kereste fel. A beszélgetés során Keresztury a "szép az, ami érdek nélkül tetszik" meghatározás fordításának helyességét vitatta. A szépség esztétika kategóriájához az érdek valamilyen módon kapcsolódik - fejtegette. A szépségnek az emberi lelket gazdagító haszna van.

Évente visszatérő látogatásai szorosra fűzték a kapcsolatot a város szellemi életével, a volt iskolájával.

A város díszpolgára a centenáriumi ünnepségekre már nem tudott eljönni betegsége miatt, de még akkor is élt lelkében a gondoskodó szeretet az ifjúság iránt. Április 8-án az alábbi levelet írta a gimnázium igazgatójának:

"Kedves Barátom!

Szeretném rendbe tenni az egerszegi gimnáziumban lévő alapítványokat. Ehhez azonban tudnom kellene, hogy állnak azok. Arra kérlek, légy olyan kedves, számolj be az állapotokról. Az érdekel, mennyi tőke mennyi kamatot hoz, mekkora összeget lehet tehát kiosztani.

Írjál mielőbb, hogyha szükséges, intézkedhessem."

A nagyszívű lokálpatrióta, örök tanár, valóban intézkedett is, s önzetlen, szinte kiáradó szeretetre vallanak a diákokhoz intézett sorai, melyeket már botladozó, meg-megakadó tollal vetett papírra, küszködve a rátörő rosszulléttel:

"Kedves Zrínyisek! Előre mindig a nagy ősök útján töretlenül! A nagy név kötelez! Legyetek méltók hozzá!

Szeretettel: Keresztury Dezső, volt Zrínyis-diák.

Hozzájárulása az eddigi alapítványi összeghez 130.000 forinttal; így kerekebb lesz s elegendő méltóbb összegre!"

Keresztury Dezső " Zrínyi-diáknak nevezte magát mindig, s ezzel is jelezte, hogy az 1896-ban alapított Állami Főgimnázium, - mely 1923-tól Deák Ferenc nevét viselte - régi diákjai körében elevenen ható erő volt a költő és hadvezér erkölcsi magatartása.

Németh G. Béla irodalomtörténész a következőképp méltatta 90. születésnapja alkalmával: "Tertullián a szeretetről szólván azt mondja: többszörös kör közepén áll minden igaz ember a kör ívét a belőle kiáradó s reá visszahulló szeretet vonja, rajzolja. Keresztury szinte körhalmazok metszéspontjában állott."

1996. május 16-án a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra állami tiszteletadással. A búcsúztatáson a gimnázium tanári testületének képviselői, a tanulók delegáltjai is jelen voltak.

A gimnázium énekkara erre az alkalomra komponált énekkel búcsúzott iskolánk neves öregdiákjától.

A temetési szertartásra megjelentett köszönetnyilvánító lapon végakaratát kifejezően idézték meg a verssorok:

dr. Kis Kádi Géza

Megjelent a gimnázium 1995-96. évi évkönyvében

Köszöntő a Zrínyi Gimnáziumban (1984)

1997.szeptember 6-án iskolai ünnepség keretében emlékeztünk meg gimnáziumunk egykori diákjáról, önzetlen patrónusáról, Keresztury Dezső akadémikusról. Tiszteletére emléktáblát avattunk az iskola aulájában, könyvtárunk pedig a kiváló irodalmár-tudós nevét viseli.

Könyvtáravatás

Kedves Mara! Kedves Vendégek, Barátaim! Kedves Fiatalok!

Mélyen meg vagyok hatva először azért, mert eszembe jutott, hogy közel negyedszázada - kérésemre - Keresztury Dezső avatta fel ezt, az akkor újjáalakított gimnáziumi könyvtárt. És azért is meg vagyok hatva, mert az iskola megtisztelt azzal, hogy kérésére én jelenthetem be a tantestület és a tanulók kívánságát hogy a Zrínyi Miklós Gimnázium könyvtára felveszi a Keresztury Dezső nevét. Számomra különösen nagy öröm, hogy az iskola tiszteleg hajdani legkiválóbb diákja, majd későbbi nagy barátja, patrónusa előtt azzal, hogy emléktáblát állít, s könyvtárát nevezi el róla.

Ha visszagondolok az egykori könyvtáravatóra, eszembe jutnak Dezső bácsi szavai, melyekkel kifejezte örömét afelett, hogy mit jelent ez a modern szabadpolcos könyvtár az iskola tanulóinak, "hogy szabadon járhatnak-kelhetnek a polcok között, válogathatnak a könyvek között", s mindezzel kapcsolatban felidézte diákkorának az akkori főgimnáziumnak az ifjúsági könyvtárát.

De beszélt ez alkalommal a könyv és műveltség kapcsolatáról is, arról hogy egyik nincs a másik nélkül, s hogy szorosan eggyé tartoznak, s hogy ez a kapcsolat, ez a viszony: folytonos változás az állandóban, ahogy ő fogalmazott.

Nem felejtem el intő szavát sem, amellyel kérte a diákokat, hogy vigyázzanak a könyvekre, hisz még évtizedek nemzedékeit kell, hogy szolgálják.

S lám, az emlékek sorra előjönnek, mint kagylóból a gyöngyszemek. Mert hisz minden találkozás Dezső bácsival egy-egy igaz gyöngyöt jelentett nemes, tiszta és fénylő barátságot, szeretetet, példát és tanítást. S ez a könyvtár mindezeknek tanúja volt. Évente többször is itt találkozott az iskola diákjaival, itt hallgatta kérdéseiket, s egy-egy kérdésre sokszor valóságos előadással válaszolt. Itt hallgatta a diákok zenélését, verselését, 80. születésnapi köszöntőjét.

Bizton állíthatom, hogy boldog volt, hisz mindig öröm volt számára, ha fiatalok között lehetett. Ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy ittjártakor - minden alkalommal - találkozhasson iskolája diákjaival.

A vele való találkozások során mindig érezhettük az őszinte érdeklődést, a féltést, azt a szellemi kisugárzást, ami segítette, irányította munkánkat, lépteinket. De tán legfontosabb, hogy egész életével, munkájával azt mutatta meg, amiért érdemes mindig, mindent újrakezdeni és küzdeni.

Biztos vagyok abban, hogy szelleme, emléke mindig jelen lesz az iskolában. Nemcsak azért mert naponta megfordulhattok a tárgyak, bútorok között, amelyek közt ő évtizedekig élt; a zongora, a harmónium, a képek, a könyvek az alapítványok, melyeket az iskolának adományozott. Legfőképp azonban a szellemi-lelki öröksége vezesse életeket, munkátokat. A hatalmas életműből, amelyet hátrahagyott, amely napjainkban is időszerű, nemcsak tudást, ismeretet meríthettek, hanem erkölcsi tartást, a szülőföld szeretetét, az emberek tiszteletét. Ebben a rövid kis emlékezésben elsősorban a mai diákokhoz szóltam, hisz ők azok, akik tanáraik segítségével őrzik és továbbviszik Dezső bácsi tanításait, örökségét.

De az egykori és jövendő Keresztury-díjasok, akiknek ezúttal is gratulálok, hisz kiváló eredményeikkel méltán megérdemelték ezt a kivételes díjat, legyenek munkásai, megszállottjai annak a feladatnak, amely Dezső bácsi életének értelmét jelentette: a kulturális értékek gondozása és védelmezése, a nemzeti kultúra következetes építése és hagyományainak szüntelen tisztántartása.

Büszkék vagyunk arra, hogy az egykori diák, hazánk szellemi életének egyik legkiválóbbjaként is hazajárt alma materébe, s mindvégig a barátság, a szeretet hozta őt közénk s az érdeklődés, amely a gimnáziummal való kapcsolatát végigkísérte. Befejezésül hadd idézzem ismét azt az ajánlást, amit az iskola emlékkönyvébe írt a '80-as évek elején.

Felföldi Tiborné