A John Templeton Alapítványt 1987-ben alapította Sir John Templeton, a jelenlegi elnök, és fia John M. Templeton. Általában csak Templeton-alapítványként utalnak rá. A Templeton Alapítvány küldetése: a tudományos felfedezések szolgálata, mintegy emberbarát változás, amit a tudósok és a filantrópok „nagy kérdésnek” neveznek. Olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a természet törvényei, a kreativitás és a magabiztosság természete. Az Alapítvány emberbarát szemlélete Sir John elszánt hitéből ered, abból, hogy a merev kutatás és az ösztöndíjak megnyirbálása az új felfedezések és az emberi fejlődés középpontjában áll. Alább jellemezzük az Alapítvány természeti és emberi tudományok munkáját, azt, hogy támogatja a filozófiát és teológiát, a kutatásokat azért, hogy szabad piaci megoldásokat találjanak a szegénységre és támogassák a tehetségesek oktatását.
Az Alapítvány mottója: „milyen keveset tudunk, milyen kíváncsiak vagyunk, hogy tanuljunk”. Az Alapítvány évente 60 millió dollárt oszt ki kutatási adományokra és programokra. Az adományokat alapvető területeknek a finanszírozására költik, amely összhangban van az alapítvány küldetésével és alapító okiratával. Tipikus, hogy az adományok elfogadása egy olyan folyamat, mely képviseli a tudományos szemléletet. Az Alapítvány számos magas szintű tudományos projektet támogat, rendszerint nemzetközi versenyeszközökkel, amelyekre a nagy egyetemek kutatócsapatai jelentkeznek. Az adományok egy általános áttekintésnek vannak alávetve, és egy nemzetközi bizottság hagyja jóvá azokat. Pl.: a Cambridge Egyetem együttműködésével 18 adományt ítéltek oda olyan kutatásokra, amelyek a származással, az élet evolúciójával, és az antropológiával foglalkoznak. Egyéb projektekre 30 adományt ítélek, mint a fizika területén végzett kutatásokra és 14-et a világegyetem kutatására.
Természettudományok
Az alapítvány alapvető tevékenységei a következő területekre oszlanak meg. A
dolgoknak a tudományos tanulmányozása, amely előnyben részesíti azokat a
területeket, melyek az „élet legnagyobb” kérdéseivel foglalkoznak. A területek
között vannak a természet törvényeivel és a világegyetem természetével
kapcsolatos kérdések. Elsősorban a tudósok munkáját támogatja, de a tudósok és
más akadémikusok, mint például: teológusok és filozófusok közötti
együttműködést. A projektek közül sok megpróbál választ adni néhány nagy
metafizikai kérdésre, mint például: „Miért van inkább valami, minthogy semmi?
Milyen a szabad akarat természete?”
Például az Alapítvány által támogatott munkára, amelyet az Oxford Agytudományi Központban végeztek. Egy projekt, melyet Baroness Susan Greenfield végzett. Tudósok csúcstechnológiájú agyi kamerát használtak, hogy megvizsgálják, hogy a személyes hit hogyan befolyásolja fizikailag az agyunkat. A munkaprogram egy részében természettudósok vettek részt, akik teológusokkal beszélgettek, hogy jobb képet kapjanak arról, hogy vajon a különböző emberi agy különbözőképp reagál-e azokra a hitekre, melyekkel rendelkeznek, vagy sem. A projekthez hozzáfűzve Greenfield azt mondta „valójában első alkalommal beszéltünk teológussal, agyszakértővel, amely némi rálátást biztosít. Nem fogja megadni az összes választ azonnal, de ami csodálatos, az, hogy ez egy kezdet lesz.”
További területek:
Az Alapítvány rész vesz a különböző kategóriákban, speciális teljesítményért odaítélt díjakban, valamint a tudományos és teológiai kutatások támogatásában.
Templeton-Díj
Központi tevékenységén keresztül a tudományos tanulmányok támogatása mellett az Alapítvány évente másfél millió dollárt adományoz annak az élő személynek, aki legjobban szemlélteti, különböző módszereket próbál ki a felfedezésekhez és áttörésekhez, a hittudomány emberi felfogóképesség kibővítéséhez és, hogy segítse a hittudományi kreativitás felgyorsítását. 2007-ben a Templeton-Díjat egy kanadai filozófusnak, Charles Taylor-nak adták. Taylor ismert arról a hitéről, hogy a nyugati világi társadalom nem elégíti ki a jelentés iránti természetes emberi szándékot. A Templeton-Díj Taylor-nak való odaítéléséhez hozzáfűzve az Egyesült Királyság fő rabbija, Sir Jonathan Sacks azt mondta „ha van olyan dolog, mint például egy szent a világi időkben, akkor ő megérdemli ezt a címet.” Két legutóbbi díj nyertese volt Charles H. Towness a Kaliforniai Berkley Egyetem professzora, aki 1964-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott, a mikrohullámok vizsgálataiért és társfeltalálója volt a lézernek. George F. R. Ellis a Cape Town Egyetem kozmológusa, aki azt javasolja, hogy a bizonyíték alapú racionális természettudományt ellensúlyozzuk a természettudomány magyarázatait meghaladó erők esetének összehasonlításával, beleértve olyan kérdéseket, mint esztétika, etika, metafizika és jelentés. A díjat először 1973-ban adományozták, és úgy igazítják, hogy kicsit mindig magasabb rangú legyen, mint a Nobel-díj. 2007-ben a díj 1,5 millió dollár volt. A díj utóbbi megajándékozottjai között szerepelt: Mother Theresa, Billy Graham, Aleksandr Solzhenitsyn, és Baba Amte.
Az Alapítvány nézetei a vallási és tudományos tájékozódás viszonyáról és azon
képességükről, hogy milyen jelentős támogatást nyújtanak a tudományos
kutatómunkához, meglehetősen kiélezett vitához vezetett a tudományos
közösségben.
Sean M. Carroll, a chicagói egyetem kozmológusa írta, ön-tagadását egy
értekezletről leírva, amit felfedezése szerint az Alapítvány támogatott, hogy a
Templeton Alapítvány célja „az egyenes tudomány és a nyíltan vallási tevékenység
közötti vonalat elhomályosítani, hogy a két kezdeményezés egy nagy vállalkozás
részeinek tűnjön. Minden a külsőségekről szól.” De mint mondta: „Értékelem, hogy
a Templeton Alapítvány jelenleg, a maga módján, egészen tudomány-párti, és közel
sem olyan ellenszenves, mint a Discovery Intézet tudományellenes bolondjai.”
2006-ban, John Horgan, egy tudományos újság írója és számos könyv szerzője, az
alapítvány vallás és tudomány összehangolásáról szóló napirendjéről fejezte ki
kétségeit egyik cikkében a The Chronicle of Higher Education-ben (változatlan
kiadásban megjelentetve az Edge-ben). Állítása szerint, egy értekezlet, amelyen
részt vett, azokat a tudósokat pártfogolta, akik „világosan a vallás és a
kereszténység javára ferdített perspektívát nyújtottak”, és elmondása szerint az
egyik Templeton tisztviselő „azt mondta nekünk, hogy az értekezlet több, mint 1
millió dollárba kerül, és az alapítvány viszonzásul tudományra és vallásra
vonatkozó cikkek megjelenítését kérte tőlünk.”
The God Delusion című könyvében, Richard Dawkins (egy evolúciós biológus) több
ízben bírálja a Templeton Alapítványt a Templeton Díjra hivatkozva, ami „egy
nagyon nagy pénzösszeg…amit általában egy olyan tudósnak adnak, aki hajlandó
valami szépet mondani a vallásról.” Az értekezletet, amelyen ő és John Horgan
részt vett, és John Horgan következő cikkét illetőleg Dawkins megjegyzése: ”Ha
jól értem Horgan álláspontját, a Templeton pénze meghamisítja a tudományt.”
Peter Woit a Templeton Alapítvány egyik kritikusa, egy matematikai fizikus a
Columbia Egyetemen, aki alkalomadtán kétségeiről ír a blogján (ami a Columbia
Egyetem tulajdonában van). Woit nem tartja szerencsésnek, hogy a Templeton
pénzét a tudomány és a vallás összetartásáért levő tudományos kutatás
befolyásolására használják.
2005 júniusában Woit így írt:
„Ne azt nézzük, amit a Templeton emberei mondanak(ami aránylag ártalmatlan),
hanem amit tesznek. Nyíltan megtagadják a segítséget a komoly tudománytól, és
ehelyett próbálkozások hihetetlen sorát támogatja, melyek célja a vallás
beültetése a tudományos gyakorlatba. ...Ehelyett erősen támogatják a tér egyik
részét, amelyet a legtöbben veszélyes áltudománynak és egy komoly fenyegetésnek
tartanak az egész fogalom számára, ami a tudományt takarja.”
2007 októberében adta ki ezt a módosított, de még jórészt bíráló értékelést az
Alapítvány következő látogatásakor egy Templeton által támogatott szemináriumon:
A szimpozion, amelyen részt vettem, jelét sem mutatta a vallás belekeverésének,
és úgy tűnik hogy a Templeton ezt gondosan kirekeszti azoktól a dolgoktól,
amiket mint színtiszta tudományt támogat...Úgy tűnik, komoly elkötelezettség
köti őket a fizikában alapvetőnek tartott dolgok támogatásának ötletéhez. Azokat
az embereket, aki ezeken a területeken dolgoznak, gyakran nem tartják a fizika
főáramához tartozónak és így nehezen találnak támogatóra a kutatásukhoz.
Számukra a Templeton sok tekintetben páratlanul biztató támogatási forrás.
„Azonban, kisigényűen a tudomány és a vallás összehozásával próbálkoznak, és ez
a legfőbb problémám velük. ...Mindazonáltal foglalkoztat az új, hatalmas
támogatási forrás jelentősége a fizika számára, skálán kívül más hasonló
magánforrásokról, és egy napirendről, ami veszélyes alkotóelemet tartalmazhat.”
Mindamellett, Woit benyomása az, hogy az Alapítvány gondosan mellőzi a
jobboldali politikát a tevékenységeikből, és azt állítja, hogy „a támogatásuk a
vallás irányába nagyon egyetemes természetűnek tűnik”
Paul Davies professzor, brit származású fizikus és az Alapítvány igazgatóságának
tagja, kiállt az Alapítvány tudományos közösségben betöltött szerepe mellett a
2005 márciusi Times Higher Education mellékletében. A vallási szervezetek által
végzett kutatás támogatásáról szóló feltételezésekről és hogy ezek esetleg egy
rejtett napirenddel rendelkeznek, nevezetesen a Templeton Alapítványról, Davies
így szólt:
Ha az Alapítvány valóban egy vallási szervezet lenne, sajátságos tanokkal, a
kifogásoknak lenne értelme. Tulajdonképpen, semmi hasonló nem áll fenn. A
jótevő, Sir John Templeton, fájlalja azt, hogy a vallási vezetők gyakran azt
állítják, mindenre van válaszuk. Képzeljük csak el, mondja, hogy egy orvossal
értekezünk egy betegeskedésről, csak hogy meglássuk, ahogy egy Hippocrates-i
könyvért nyúl. Még papok is megbíznak abban, hogy az ősi szentírásokban szellemi
útmutatásra lelhetnek. Sir John a lét nagy kérdéseit alázattal és előítéletektől
mentesen akarja előadni, a tudományos kutatás mintáját a vallási hittétel
helyébe téve. „Milyen keveset tudunk!”- ez a kedvenc mondása. Ez egy alapvető
üzenet, a vallási fundamentalizmustól olyan messzire jutni, amennyire csak
lehet.
...visszatérő kutatási témák az Alapítvány által támogatva: a tartalék
nap-bolygók keresése, a folyékony víz tulajdonságai, a prímás viselkedés
fejlődése, összetett rendszerek hirtelen megjelenő tulajdonságai, a
kvantummechanika alapjainak lerakása és a megbocsátás biológiai és társadalmi
alapjai emberi összeütközés területein. Egy ilyen kutatási témában sem
támogatott az előnyben részesített vallási pozíció vagy egy kötelezettség
bármelyik vallási csoportot támogatására.
Nagy-Britannia utó-vallási társadalom. Még átlagos férfiak és nők is áhítoznak
valamilyen célra az életükhöz. Meg tudja-e mutatni a tudomány az utat? A
tudományt hagyományosan elembertelenítésnek és elidegenedésnek, az ember
jelentőségének elcsépelésének és a lét értelmetlenségének ünneplésének
tartották. De sok tudós, köztük ateisták is, máshogy látják. Tapasztalják azt,
amit Einstein „egy kozmikus vallási érzésnek” nevezett, amikor a világegyetem
nagyságát és a matematikai törvényei eleganciáját és találékonyságát bírálják.
A tudomány nem lehet a vallás helyettese és nem is szabad a vallás helyettesének
lennie. De én nem látok semmi vészjóslót vagy szakszerűtlent abban, hogy tudósok
széles látókörű teológusokkal dolgoznak együtt, hogy felderítsék, hogyan lehet a
tudomány inkább a sugalmazás forrása, mint az erkölcsi süllyedésé.
Viták
Nagy általánosságban a vitás szempontok a Templeton Alapítványról két
kategóriába tartoznak. Egyesek szerint az Alapítvány más jobboldali ügyek
bővítménye, melyeket a vezetősége támogat, ezenkívül a tudományos társaság
néhány tagja is, akik a tudományos és vallási kérdések kapcsolatával
foglalkoznak, bírálja az Alapítványt.
Az „Intelligens Tervezés” vita
Az Alapítvány konzervatív/szabad akaratban hívő hajlamáról szóló javaslatok
mellett, vita lépett fel az Alapítvány intelligens tervindítványozóknak nyújtott
támogatásról. 1999-ben segélyt nyújtott a Discovery Intézetnek, és támogatta a
„The Privileged Planet: How Our Place in the Cosmos is Designed for Discovery”
című 2004-es intelligens tervezést segítő könyv gyártását Guillermo Gonzalez-től,
a Discovery Intézet egy idősebb tagjától.
2005-ben az Alapítvány javaslatokat vitatott meg, miszerint támogatják az
intelligens tervezést, mondván, hogy talán támogatni fognak egyéni terveket,
melyek az intelligens tervezést segítik, de nem támogatják az „intelligens
tervezés mozgalmat.” Az Alapítvány a mozgalom kritikusait is támogatta. A New
York Times egyik cikke szerint az Alapítvány intelligens terv indítványozókat
kért meg, hogy indítványokat terjesszenek elő az aktuális kutatásra és Charles
L. Harper Jr.-t, a Templeton Alapítvány korábbi alelnökét idézte: „Sosem jöttek
be” és amíg ő a kezdetektől kételkedő volt, más alapítványi hivatalnokok eleinte
ármánykodtak, később kiábrándultak. „Szigorúság és szellemi komolyság
szempontjából az intelligens tervező emberek nem boldogulnak túl jól a
tudományos szemle világában”- mondta. Harper állítása szerint a Templeton
Alapítvány azóta elutasította a Discovery Intézet még több támogatásra irányuló
kérését. „Politikaiak, ami számunkra problémát jelent” és, hogy míg a Discovery
„mindig azt állította, hogy a tudományra koncentrál,” „amit én látok az inkább a
közérdekre fókuszál, a köznép meggyőzésére, oktatási támogatásra és így tovább.”
2007-ben az LA Times-ban, Pamela Thompson, a Templeton Alapítvány távközlési
alelnöke, így írt: „Nem hisszük, hogy az intelligens-tervezés mozgalmat
megerősítő tudomány hibátlan, nem támogatunk semmiféle kutatást vagy programot,
mely jól dokumentált ismeretek nagy területét tagadja, és az Alapítvány egy
politikamentes entitás és nem kezdeményez vagy támogat politikai mozgalmakat.”
Ugyanezen a napon a Wall Street Journal szintén tartalmazott egy levelet
ugyanattól a Pamela Thompsontól, ugyanerről a témáról: „Az Alapítvány nem
támogatja az ’Intelligens Tervezés’ néven ismert mozgalmat. 3 okból kifolyólag:
Nem hisszük, hogy az ’Intelligens Tervezés’ mozgalmat megerősítő tudomány
hibátlan, nem támogatunk semmiféle kutatást vagy programot, mely jól dokumentált
ismeretek nagy területét tagadja és az Alapítvány egy politikamentes entitás és
nem kezdeményez vagy támogat politikai mozgalmakat.”
2007 februárjában a Discovery Intézet kampányt indított, hogy szembeszegüljön
Harper és Thompson kedvezőtlen állításaival, egy beszámolóra hivatkozva, mely a
pro-Intelligens Tervezés wiki, ResearchID-n jelent meg. Ez a kampány
tisztázásokat idézett Charles Harper-től a Templeton Alapítványról elítélve az
intelligens tervezést és távolabb téve a Templeton Alapítványt az intelligens
tervezés mozgalomtól, figyelemre méltóan egy tisztázást Harper-től, ami a Wall
Street Journal egyik cikkében megjelent „téves információ”, hogy „a John
Templeton Alapítványt említve ajánlásképpen, hogy az Alapítvány egy összehangolt
patrónus és az úgynevezett intelligens tervezés („ID”) hivatal szponzora,”
ResearchID és a Discovery Intézet állítása szerint, ez nagyobb hibákra és
eltérésekre következtetni engedő dolog volt: „A média hamis színben tüntette fel
az intelligens tervezés kutató közösség beszámolóját.” Az intelligens tervezés
kritikusai nem válaszoltak arra, hogy bár Harper úgy tűnik „megerősítette, hogy
míg az első állítás a pályázatokért történő formális követelésről téves volt, a
cikk valódi tárgya, hogy az ID-t támogatók nem boldogulnak túl jól az aktuális
kutatás és a tudományos szemle szempontjából, igaz és érvényes marad” egy pont,
melyet a Discovery Intézet elkendőz. A Templeton Alapítvány feladott egy választ
a Discovery Intézet kampányáról, mondván:
(Fordította: Szűcs Zsófia, Saska Bálint)