5. A tanúhegyek

A miocén kor elején a Pangea nyugat felé haladó felnyílásakor kőzetlemez-töredékek váltak le a déli (afrikai) és az északi (európai) kontinensről. Ezek a későbbi időkben jelentős mozgást végezetek. A középső jura idején a korábbi Vardar óceán ágtól északra létrejött egy újabb, Pennini-Pieniny óceán ág, aminek következményeképpen levált a Tiszai Nagyszerkezeti Egység. Ez az egység a Zágráb-Hernádi törésvonaltól délre fekszik.
A Kárpát-medencebeli mozgások igen bonyolultak. Az Északi-középhegységnél a két szerkezeti egység közeledett, az egyik alábukott a másiknak, aminek a következménye heves robbanások voltak. Ezzel szemben a Dunántúlon az egységek távolodtak, így itt a magma szépen, nyugodtan áramlott a felszínre, de volt elnyíródás is a két lemez határán, aminek következtében újabb, még kisebb lemezek keletkeztek. Ezek a kis lemezek össze-össze ütköztek, így voltak kissé heves robbanások is.
Ez jellemezte a Tapolcai-medence vulkánjait is. Az első kitörés során csak törmelékszórás volt. Ekkor világosbarna színű, réteges bazalttufa került a felszínre. A különböző rétegeket magába olvasztotta, vagy "megsütötte". A friss, még vizes üledékrétegeket is "elnyelte", emiatt nagy mennyiségű gáz és gőz keletkezett, aminek következtében megnőtt a magma nyomása, így az efelett lévő pár száz méteres, újonnan odarakódott, laza üledéket a magasba szórta. A vulkánok a sekély Pannónia-tóban álltak, így könnyen megesett, hogy a krátereikbe beszivárgott a víz, s az izzó lávával érintkezett, ami újabb robbanásokhoz vezetett. Apróra szabdalt lávafoszlányokat repített a magasba; porrá őrölt régi kőzetdarabokból, és a laza szerkezetű üledékrétegekből álló hatalmas, fekete karfiolfelhő keletkezett. A felhőből visszahullott a földre ez a finom szemcséjű hamu, ami ha szárazföldre került tufa lett, vízbe kerülve pedig tufit lett belőle. De a vulkánok szórtak ki vulkáni bombákat, lapilliket, kenyérköveket is. (lásd II. fejezet)
A többi kitörés (ha volt) már nem volt ilyen heves, akkor hígan folyós bazaltláva ömlött a felszínre. A vulkáni eseményeket lezáró, utolsó kitörések során néhány tűzhányó tetején salakkúp keletkezett. Ennek anyaga vörösesbarna színű, üreges, törmelékkel, bombákkal tarkí-tott.
Az itt keletkező vulkánok formájának alakulását főként a feltörő láva minősége és sűrűsége határozta meg. Ezek alapján, ha a láva kis viszkozitású, bázisos volt, akkor koporsó vagy csonka kúp alakú lett a hegy (például a Badacsony és a Csobánc). Ellenben ha a láva nagyobb viszkozitású, nem annyira bázisos volt, akkor hegyes, kúp alakú vulkánok keletkeztek (például a Hegyesd, a Gulács). Ezeken az alakzatokon kívül még keletkeztek kisebb lávatakarók, lávafolyásokat is, melyek lávája kis viszkozitású, bázisos volt.
A Tapolcai-medencében viszonylagosan sok vulkán keletkezett. Az itteni bazaltvulkáni hegyek: Agár-tető, Apáti-hegy, Badacsony, Boncostető, Bondoró-hegy, Csobánc, Fekete-hegy, Gulács, Hajagos-hegy, Haláp, Haraszt-hegy, Hegyesd, Királykő, Kopácsi-hegy, Kopasz-hegy, Köves-hegy, Máté-hegy, Sátorma-hegy, Szent György-hegy, a szigligeti hegyek: Vár-hegy, Öreg-erdő, Antal-hegy, Szőlőhegy, Óvár (Királyné-szoknyája), Soponya (Jugovics Lajos besorolása szerint), Tóti-hegy, Véndeki-dombok.
A tapolcai-medence-beli tűzhányók nagyjából egy időben keletkeztek és működtek. A Tóti-hegy tűnik a legidősebbnek, aztán a Gulács, a Szent György-hegy, a Badacsony következik, és a körülbelül 3, 2 millió éves Csobánccal zárul a sor.
A tanúhegyek keletkezésükkor csak kis bazaltdombok voltak a felszínen, mai formájukat az időjárás pusztító hatása okozta. (A szemléltető ábrát lásd a 7. ábrán). A törmelékszórás befejeztével, és amikor a bazalt (és bazalttufa) megkeményedett, megindult a lepusztulás. Egy régebbi szemlélet szerint az első negyedkori eljegesedés idején az Ős-Duna déli irányban folyt a Tapolcai-medencén keresztül, és azt 180 m tengerszint feletti magasságig lepusztította, és elhordta a bazalt által nem védett pannon rétegeket. A Dunántúli-középhegység emelkedésének köszönhetően az Ős-Duna a mai irányába terelődött át, a maradék elhordható üledéket kis mértékben a defláció, nagyobb mértékben a talajfolyás és a suvadás végezte el. Mások szerint a periglacális területen fújó hideg, erős szelek kifújták és elhordták a pannon üledéket, ahonnan csak lehetett. Csak azokon a területeken maradt meg a pannon üledék, ahol a kemény bazalt megvédte, de ott eredeti "pompájában" található meg. Emiatt nevezzük ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, amelyek "elkonzerválták" a medence egykori felépítését. A megmaradt pannonkori rétegekből rengeteg következtethetést vonhatunk le a medence akkori helyzetére (tengerszint feletti magasság, szerkezet, az egyes elöntések, megkövülések időtartama…) tanúsítják az elmúlt évmilliók minden mozzanatát. Ez a terület olyan, mintha a mesében lenne, megfoghatatlan, óriási, mellette az ember esendőnek és picinek érzi magát.
Sajnálatos módon a XX. század elejétől kezdve egyre több bányát nyitottak meg ezen a területen. Csak azok a hegyek úszták meg, melyeken nagyon rossz minőségű bazaltot találtak. Bazaltbányát nyitottak többek közt a Badacsonyon, a Szent György-hegyen, a Halápon, a Hegyestűn, a Gulácson, a Tóti-hegyen (csak bazaltkavics termelés, de az is többször abbamaradt). A Szent György-hegyen nem találtak megfelelő minőségű bazaltot, így ott abbamaradt a bányászat és a hegy nem szenvedett súlyos károkat. A Badacsony és a Hegyesd élő geológiai múzeumként tárulkozik fel előttünk a bányászatnak köszönhetően. Szerencsére csak a Halápot bányászták el teljes mértékben, a hegy eredeti alakja (ami a Csobáncéhoz volt hasonló) már nem ismerhető fel, a kongó tárnákban elárvultan meredeznek az 50-60 méter magas bazaltfalak. A kibányászott bazalt kitűnő volt útépítéshez, előnye, hogy egyenletesen kopik a felszíne. Belőle készül macskakő, szegélykő, kockakövek, isolyth (szigetelőanyag) és természetesen építőanyagként is használják. A Bakonnyal együtt ez a terület adta Magyarország évi kibányászott bazaltjának 90%-át. Mára már egyik bazaltbánya sem működik
Az itt felszínre bukó bazalt szilícium-dioxid tartalma nem éri el az 52%-ot, emiatt itt bázisos kőzet tört a felszínre, tehát a bazalt, melynek mélységi magmás változata a gabbró. Az itteni bazalttípusok a követezőek: likacsos bazalt, hólyagüreges bazalt, porfíros bazalt, és az általános bazalt (a különféle típusok leírását lásd a III/3. fejezetben). Néhol található még a vulkáni területeken horzsakő is.

 

Név	Vegyjel	%-os előfordulása a Bala-ton-felvidéken bazaltjaiban
Szilícium-dioxid (kova)	SiO2	46, 88
Alumínium-trioxid	Al2O3	16, 07
Kálcium-oxid	CaO	8, 86
Magnézium-oxid	MgO	7, 77
Vas (II)-oxid	FeO	5, 33
Vas (III)-oxid (limonit)	Fe2O3	4, 25
Nátrium-oxid	Na2O	3, 55
Titán-dioxid	TiO2	1, 91
Kálium-oxid	K2O	1, 87