Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium


Főoldal - Zalaegerszegi Zenebarátok Klubja - Zeneklub online - 2021/22. Gradus ad Parnassum - 4. sorozat

Zeneklub - online

 

Gradus ad Parnassum
4. sorozat: Közepesen csípős, nehezen emészthető - 3. hét

"Kissé fűszeresebb darabok, kalandvágyó fülek számára." (Klassz-IQs)

Ives: A megválaszolatlan kérdés (6')
Charles Ives, amerikai zeneszerző kompozícióját egy kritikus a kontrasztok tanulmányának nevezte. Egy trombita a vonósok kísérteties hátterével hétszer megismételve felteszi a lét örök kérdését, amelyre a fuvolák válaszolnak, egyre izgatottabban és atonálisabban. A fafúvósok valójában a mi, emberi válaszainkat képviselik, melyek egyre türelmetlenebbek, egyre kétségbeesettebbek, mígnem teljesen elvesztik értelmüket. Mindeközben a vonósok saját, külön zenéjüket játsszák, végtelenül lassan és lágyan. Soha nem változnak, soha nem lesznek hangosabbak vagy gyorsabbak, soha nem hat rájuk a furcsa kérdés-felelet párbeszéd a trombita és a fafúvósok között.
A partitúra jelzései szerint a trombita végig pianóban szól, az utolsó kérdés pedig pp-ben. A vonósok végig ppp-t játszanak, amely a végén pppp-re halkul. A fafúvósok azonban fokozatosan erősödnek, a hat válasz dinamikai jelzései: p, mp, mf, f<ff, f<ff, ff<fff<ffff. Ives megjegyezte: "a fuvolák egyre erősödő hangja miatt előfordulhat, hogy a hallgatók nem hallják a vonósokat, de nem is fontos, hogy hallják".
A végén, amikor a trombita utoljára teszi fel a kérdést, a vonósok szinte az örökkévalóságig elnyújtják a tiszta G-dúr hármashangzatot. Ez a darab nagyon szemléletesen mutatja be a 20. századi tonális és atonális zene dichotómiáját.

(A Wikipedia alapján)

Prokofjev: 5. szimfónia (51’)
Az 1944-ben keletkezett szimfóniában a komponista az emberi szellem dicséretét zengi, amelyen nem lehet úrrá a háború embertelensége. Ezt jelzi a mű komoly, sőt, emelkedett hangja. Ez a hang uralkodik a méltóságteljes, nagyszabású első tételen is, amely - a szimfóniák első tételétől eltérően - lassú zene. A második tétel scherzója bravúros fordulataival, fanyar hangzásával már sokkal közelebb áll Prokofjev zeneszerzői énjéhez, mint az első tétel. Utána azonban ismét lassú tétel következik, s ez nem nélkülözi a tragikus hangulatot sem. Ennek a hangulatnak az ünnepélyes feszültségét oldja fel a mozgalmas és vidám finálé, amelyben a zeneszerző egy-egy pillanatra visszaidézi az előző tételek áradó líráját is.

(Pándi Marianne: Hangversenykalauz alapján)

www.zmgzeg.edu.hu
Látogatók 2020. jan. 1. óta (Pageviews: a megnyitott oldalak száma)
Flag Counter