Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium

Főoldal - Zalaegerszegi Zenebarátok Klubja - Zeneklub online - 2020. febr.

Zeneklub - online

 

A szólótól a duoecettig
Duó és unodecett


Sorozatunkban most a két, illetve 11 hangszerre írt művekre mutatunk példákat. Kezdjük a duóval, amit gyakran duettnek is neveznek. Bár ez utóbbit inkább az énekhangra értik, de még a zenei lexikonok is megengedik a hangszeres kettősre való alkalmazását.

A "klasszikus" duót általában zongorán kísért szólóhangszerre írták a zeneszerzők. Ennek megfelelően a mű címében csak a szólóhangszert jelölik meg. Mozart azonban több szerzeményében is megpróbált egyenrangú szerepet biztosítani mindkét hangszernek. Jó példa erre Esz-dúr hegedű-zongora szonátája, melyet öt másik művel együtt 1778-ban, Mannheimben komponált, és a pfalzi választófejedelemnek ajánlott. A szonáta zárásaként "különösen megkapó a rondó pianissimo kicsengése, a könnyes mosolyú búcsú önfeledt gesztusa".*
Mozart: Esz-dúr hegedűszonáta (K302, 1778)
hegedű, zongora
1. Allegro, 2. Rondeau, Andante grazioso
Felvétel: Anne-Sophie Mutter, Lambert Orkis (2013?)

A 11 hangszerre írt művek unodecett (vagy undecim) megjelölése általában nem szerepel a kompozíciók címében. Sztravinszkij is csak a hangszerek számát jelzi rövid ragtime-jában. A zeneszerző "a táncritmus részegítő varázsát csaknem kizárólagos elemmé avatja, s a - nyilván szándékosan - triviális dallam nyekergő érzelmességét a hangszerelés fűszeres ízeivel teszi vonzóvá."*
Sztravinszkij: Ragtime 11 hangszerre (1918)
fuvola, klarinét, kürt, kornett, harsona, két hegedű, brácsa, nagybőgő, ütőhangszerek, cimbalom (az előadásokon gyakran zongora helyettesíti)
Felvétel: IPFW Faculty and Friends (First Wayne United Methodist Church, Fort Wayne, 2013)

Marcel Tournier francia zeneszerző és hárfaművész számos szólóművet komponált hárfára. Ezek a művek módot nyújtanak a hangszer technikai lehetőségeinek bemutatására, de népszerűek a kamaradarabjai is. Őszi séta című duettjét hegedűre és zongorára vagy hárfára írta, a hegedű helyett azonban gyakran csellón szólal meg. Mi most egy ritka összeállításban, angolkürtön és hárfán hallgatjuk meg. A rövid fantázia érzékletesen idézi fel az ősz nosztalgikus hangulatát.
Marcel Tournier (1879-1951): Promenade à l'automne (1912)
angolkürt, hárfa
Felvétel: Irina Voroncova, Galina Beljajeva (2019)
Csellón és hárfán: https://youtu.be/c-1s3hCjW5Q
Hegedűn és hárfán: https://youtu.be/w9SjKruc1CQ

Az unodecettek sorában egy klasszikus szerző, Johann Sebastian Bach következik. A Brandenburgi versenyek partitúrája 1721-ben jelent meg. A koncertsorozatot Brandenburg tartomány akkori őrgrófjának, Keresztély Lajosnak ajánlotta a zeneszerző, hogy az "unalmas kisvárosi munka mellett" komoly pártfogóra leljen. A 3. versenyműben - a többivel ellentétben - csak vonósokat alkalmaz. Három triót állít egymással szembe, melyeket 3 hegedű, 3 brácsa, illetve 3 cselló alkot. A kisegyüttest a szokásoknak megfelelően basso continuo egészíti ki, melyet nagybőgő és csembaló ad elő. Ne lepődjenek majd meg, a 2. tétel egyetlen ütemből áll, melyet két akkord alkot. Ezt az úgynevezett fríg zárlatot gyakran alkalmazták a barokk szerzők a lassú tételből a gyors tételbe való átmenetként. Bach valószínűleg úgy gondolta, hogy a tételt a csembalista vagy az első hegedűs fogja improvizálni, s csak a zárlatot írta elő. A következő felvétel előadói azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel.
Johann Sebastian Bach: III. G-dúr brandenburgi verseny (BWV 1048, 1721)
3 hegedű, 3 brácsa, 3 cselló, nagybőgő, csembaló
1. Allegro, 2. Adagio, 3. Allegro
Felvétel: Voices of Music

Koncertünk első részének befejezéseként ismét egy barokk klasszikust szólaltatunk meg. Telemann 1727-ben kiadott hat "duett"-je a szerző megjelölése szerint 2 fuvolán, 2 hegedűn vagy 2 furulyán is előadható. A témák természetesen követik a barokk polifónia szabályait. Telemann két fiatal muzsikusnak, George Behrmann-nak és Pierre Diteric Toennies-nek dedikálta a műveket, így nem véletlen, hogy ma is közkedveltek a fiatal fuvolaművészek körében.
Telemann: G-dúr szonáta (TWV 40:101, 1727)
2 fuvola
1. Soave, 2. Allegro, 3. Andante, 4. Allegro
Felvétel: Marta Kaczmarska, Agnes Vass (Zürcher Hochschule der Künste, 2011)

Szünet

Műsorunk második részét ismét egy zongorakettőssel kezdjük. A hegedű helyett azonban kürt szólal meg "fő" hangszerként. Beethoven F-dúr szonátája Giovanni Punto, azaz Johann Wenzel Stich kürtművész bécsi vendégszereplésére készült, amelyet az 1830-as koncerten be is mutattak. A zeneszerzőnek csak két nap állt a rendelkezésére, ezért a zongoraszólam vázlatát a bemutatón rögtönözve egészítette ki. A virtuóz kürtszólam méltán nyerte el a közönség bámulatát. Punto néhány héttel később Pest-Budán is előadta a művet, ugyancsak Beethoven kíséretével. Az egyik kritikus így írt a koncertről: "Puntót jól ismerjük, de ki ez a Beethoven? Még egyáltalán nem hallottuk a nevét."
Beethoven: F-dúr szonáta zongorára és kürtre (Op. 17., 1830)
kürt, zongora
1. Allegro moderato, 2. Poco adagio, quasi andante, 3. Rondo - Allegro moderato
Felvétel: MinJee Lee, Sergey Akimov (Seoul Arts Center Recital Hall, 2018)

Mendelssohn 1824-ben, 15 éves korában komponálta C-dúr noktürnjét, Mecklenburg-Schwerin nagyhercegének messze földön híres fúvószenekara számára. A zeneszerző azonban elvesztette az eredeti partitúrát, ezért 1826-ban újra papírra vetette. Később, 1838-ban ki akarta adatni a művet, de ekkor sem találta meg a kottát. Így harmadszor is megkomponálta, immár egy nagyobb fúvószenekarra átalakítva. Ekkor kapta az eredeti noktürn az Ouvertüre für Harmonienmusik (Nyitány fúvós hangszerekre) címet. Szerencsére később, a zeneszerző hagyatékában fellelték az unodecett 1826-os változatát.
Mendelssohn: Nocturno - Ouvertüre für Harmoniemusik (1824)
fuvola, 2 klarinét, 2 oboa, 2 fagott, 2 kürt, trombita, angolkürt
Felvétel: Tokyo Wind Sinfonica (2013?)
Nagyzenekari változat: https://youtu.be/hURGyjz3juw
Karmesterek számára: https://youtu.be/8-fIjdRNaHM :)

Jean Sibelius, finn zeneszerző mintegy 70 duót írt hegedűre és zongorára. A ritka kivételek egyike az 1892-ben komponált C-dúr hegedű-brácsa kettős Akkoriban a zeneszerző anyagi okokból (hogy mihamarabb sor kerülhessen házasságára) zeneelméletet és hegedűjátékot tanított. C-dúr duójának bemutatóján valószínűleg saját maga kísérte mélyhegedűn egy fiatal tanítványát. Legalább is erre következtethetünk a meglehetősen nehéz brácsa-, és a sokkal könnyebb hegedűszólam alapján. A házasság feleségével, Ainóval egyébként sikeresnek bizonyult. 1892-től Sibelius 1957-ben bekövetkezett haláláig, 65 éven keresztül alkottak boldog párt. Hat lányuk született.
Sibelius (1865-1957): C-dúr duó hegedűre és mélyhegedűre (JS 66, 1892)
hegedű, mélyhegedű
Felvétel: Anna Elashvili, Wei-Yang Andy Lin (Temple Israel, New York, 2017)

Végezetül egy olyan mű következik, melynek néhány tétele mai koncertünk mindkét műfajához illeszkedik. Saint-Säens Az állatok farsangját valóban 11 hangszerre komponálta, de a 14 tételből csak az utolsóban, a Fináléban szólal meg egyszerre az összes hangszer. (Utána a Kövületek következnek 9 hangszerrel.) 4 tételben pedig csak két-két hangszer kap szerepet. Befejezésként hallgassunk meg két részletet.
A két zongorán előadott 3. tétel címét többféleképpen, gyakran hibásan fordítják magyarra. Az eredeti, francia megjelölés (Hémiones) sem lehetett közismert a zeneszerző hazájában, mert zárójelben hozzáfűzte az Animaux véloces (fürge, sebes állatok) magyarázatot. Az elnevezés az onagerre (Equus hemionus, ázsiai vadszamár) utal, melynek egyik alfaja, a kulán 70 km/h sebességgel is képes futni, ha megriasztják. Valószínűleg ezért szerepel Pándi Marianne hangversenykalauzában a kulán a tétel címeként. Így már érthető a tétel karaktere.
A Finálé unodecettjében pedig megszólal mind a 11 hangszer. A most következő felvételen az üvegharmonikát vibrafon helyettesíti.
Saint-Säens: Az állatok farsangja (1886)
3. Onagerek (gyors állatok) (2 zongora, 6:11-ig)
14. Finálé (2 zongora, 2 hegedű, mélyhegedű, cselló, nagybőgő, fuvola, klarinét, üvegharmonika/vibrafon, xilofon)
Felvétel: West Side Presbyterian Church, Ridgewood, USA, 2018
Lásd még:
A zenélő poharak és az üvegharmonika
Mozart: C-dúr adagio üvegharmonikára (K356/617a, 1791)
Mozart: Adagio és rondó üvegharmonikára, fuvolára, oboára, mélyhegedűre és csellóra (K617, 1791)

Ráadás

Az öszvérek tételét két zongorista játszotta el, két zongorán. Talán néhány nézőnek közben eszébe jutott, hogy egy zongorán is lehet négy kézzel játszani. A négykezeseket szintén nevezhetnénk duónak, hiszen két zenész előadásában szólalnak meg. Ráadásként tehát hallgassunk meg ilyen műveket, zongora helyett azonban gitáron, illetve hegedűn.
Mozart: Török induló - gitár négykezes
    Marco Tamayo, Anabel Montesinos (Mozarteum Salzburg, 2013)
Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, részlet - hegedű négykezes, sajnos a közönség túl jól érzi magát :)

Összeállította: Juhász Tibor

* Pándi Marianne: Hangversenykalauz, III. Kamaraművek (Zeneműkiadó, 1975, 91. old.)
** A szöveg forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Deborah_Henson-Conant

 

www.zmgzeg.edu.hu
Látogatók 2020. jan. 1. óta (Pageviews: a megnyitott oldalak száma)
Flag Counter